Mi imádtuk, de teljesen más volt, mint az eddigiek.
Címében latin, valójában a leghasznosabb óra egy elitgimiben: általános műveltség fejlesztése, fejtágítás. Az óra két részből áll, az elsőben olvasnak, a másodikban fordítanak.
Az olvasás részben egy rövid részletet olvas fel valaki a latin olvasókönyvből, majd megbeszélik, értelmezik az idegen szavakat. Az olvasót szólítja a tanár, a megbeszélésnél bekiabálnak. Ennek az osztálynak egyik felét láttuk előző nap angolon, az ott nem dolgozó gyerekek most aktívak voltak és érdeklődőek. Amit nem tudtak, megnézette a latin szótárban. Érdekes és hasznos okosságokról volt szó orvostudomány körében. A fordítás részben szótár segítségével egy latin forrást kell fordítaniuk (tárgyhoz kapcsolódóan választhatnak a könyvből 5-6 forrás közül), párokban, de hogy honnan szedik a latin tudást, az nem derült ki. Fordítás közben a néni szavakat kérdezett ki a felelni/javítani vágyóktól.
Ezt a tárgyat csak 6-7. évfolyamon tanulják,első évben kiselőadások vannak, másodikban kultúrtörténet és fordítás, 7. év végén pedig vizsgát kell tenni belőle.
Ami tetszett, az a téma, és a néni lendületes, humoros hozzáállása az osztályhoz, ami nem, az a bekiabálós alapzaj (viszont amíg olvasott valaki, néma csend volt). Az ilyen típusú ki-tudja-mire-lesz-még-jó-tudás szükségessége bennem is ambivalens érzéseket kelt, de ki tudja, hova kerül az a szegény kölök, nem árt, ha tudja, mire jó a pókháló, meg hogy a pirospaprika port téglaporral lehet dúsítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése