A legkedvesebb összeesküvés-elméletem ebben a történetben, hogy azért kellett mennie, mert megrekedt Rózsa és Zoltán álláspontja között!
Jó ez a menesztgetés (pl. ami várható az eu után), de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem sírjuk vissza ezeket a rózsás időszakokat később...
2011. január 5., szerda
2011. január 4., kedd
Újrakezdés
Mindig ez történik velem, abbamarad a lelkesedés...
Node, új év van, és megint megpróbálkozom az írással.
Amíg nem veszek górcső alá egy újabb órát A Tökéletes Iskolában, addig ajánlom olvasóközönségem szíves figyelmébe a következő linkeket:
- http://tanulasizavarok.doctor.hu/
Ez egy egyszerű, fejlesztés alatt álló oldal, de nekem segített már, jó kiindulási alap lehet.
- http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/
Az Eszterházy Károly Főiskola holnapján található munkák gyakorlatilag kész tankönyvek, akinek még nem sült ki a szeme....
- http://nepiskola.blog.hu/
A kicsit több, mint fél éve indult blog napjaink oktatásügyére reflektálgat. Szurkolok nekik.
Legyen mára ennyi, jó olvasgatást és látható napfogyatkozást kívánok mindenkinek! :)
2010. november 3., szerda
Ördögi körök
Ha jobb lenne az oktatás, gyorsabban fejlődnénk - néha kellenek fontos, ám magyarok számára megoldhatatlan problémák felvetése, hogy teljen a papír és hogy ne feledkezzünk meg róluk.
Az állítással egyébként egyetértek, csak az állításokkal nem megyünk semmire. Szerintem a kulcsfogalom a motiváció, mind tanár, mind tanuló részéről. Miért is kéne tanulni egy ilyen országban? És főleg: mit? Miért kéne jól tanítani? És mit?
Bármennyi pénzt bele lehet invesztálni ebbe a projektbe: a tanárok nem lesznek felkészültebbek. Sok helyen az a tapasztalat, hogy nem lelkiismeretesek, egyszerűen slendriánok. A legszebb példa az érettségire való felkészítés: túl nagy idő-energia ráfordítás azért a kevés gyerekért. Amíg egy tanár ilyen szűk látókörről tesz tanúbizonyságot (csak a tananyag, csak a legfontosabbak, zanzásítva), addig a diákoktól sem várhat mást, főleg nem nyitottságot vagy érdeklődést, hiszen a java úgy sem fontos. Ekkor pedig elkezdődik az egymásra mutogatás, ne felejtsük el a szülőt, aki szintén nem egy motiváló-bajnok, és egyértelműen a tanár hibás, ha a gyerek nem tanul rendesen. Persze, ki mondta, hogy a nevelés a "ne böfögj ilyen hangosan"-ig tart. Beszéltük valamelyik nap egy ismerősömmel, hogy a saját gyerekét bárki nevelheti, másét csak papírral (ha arra adná szegény jólélek a fejét, hogy örökbe fogadjon bárkit is).
A vita természetesen értelmetlen, mert a felek (tanár-tanuló-szülő) meg vannak győződve a maguk igazáról, miközben a butaság szépen lassan szétterjed. Van szerencsém az Ügyvitel szakirány óráit látogatni, némi plusz kreditért. Olyan hallgatókkal találkozom, akik max. 2 éve érettségiztek és olyan tanárokkal, akik min. 5-10 éve tanítanak. Szép példája annak, amiről szó van: a tanár egy lebutított anyagot ad el, meglehetősen rosszul, színvonal semmi, a feladat nem nehéz, a csoport azonban mégsem vágyik valami másra, valami többre, mint egyelten kommunikációs modell ismertetésére fél órán át, amelyet egy korábbi órán már átbeszéltünk.
Az állítással egyébként egyetértek, csak az állításokkal nem megyünk semmire. Szerintem a kulcsfogalom a motiváció, mind tanár, mind tanuló részéről. Miért is kéne tanulni egy ilyen országban? És főleg: mit? Miért kéne jól tanítani? És mit?
Bármennyi pénzt bele lehet invesztálni ebbe a projektbe: a tanárok nem lesznek felkészültebbek. Sok helyen az a tapasztalat, hogy nem lelkiismeretesek, egyszerűen slendriánok. A legszebb példa az érettségire való felkészítés: túl nagy idő-energia ráfordítás azért a kevés gyerekért. Amíg egy tanár ilyen szűk látókörről tesz tanúbizonyságot (csak a tananyag, csak a legfontosabbak, zanzásítva), addig a diákoktól sem várhat mást, főleg nem nyitottságot vagy érdeklődést, hiszen a java úgy sem fontos. Ekkor pedig elkezdődik az egymásra mutogatás, ne felejtsük el a szülőt, aki szintén nem egy motiváló-bajnok, és egyértelműen a tanár hibás, ha a gyerek nem tanul rendesen. Persze, ki mondta, hogy a nevelés a "ne böfögj ilyen hangosan"-ig tart. Beszéltük valamelyik nap egy ismerősömmel, hogy a saját gyerekét bárki nevelheti, másét csak papírral (ha arra adná szegény jólélek a fejét, hogy örökbe fogadjon bárkit is).
A vita természetesen értelmetlen, mert a felek (tanár-tanuló-szülő) meg vannak győződve a maguk igazáról, miközben a butaság szépen lassan szétterjed. Van szerencsém az Ügyvitel szakirány óráit látogatni, némi plusz kreditért. Olyan hallgatókkal találkozom, akik max. 2 éve érettségiztek és olyan tanárokkal, akik min. 5-10 éve tanítanak. Szép példája annak, amiről szó van: a tanár egy lebutított anyagot ad el, meglehetősen rosszul, színvonal semmi, a feladat nem nehéz, a csoport azonban mégsem vágyik valami másra, valami többre, mint egyelten kommunikációs modell ismertetésére fél órán át, amelyet egy korábbi órán már átbeszéltünk.
2010. október 13., szerda
Az első órám: nyelvtan, szófajok
Holnap lesz az első órám - naná, hogy izgulok!
Nem sok extremitással készültem szegény kölköknek, teszem hozzá, a néni sem lelkesedik az alternatív (értsd: nem frontális) módszerekért. Mindegy, így is lehet élni, egyszerűbb meg könnyebb, neki sikerült, talán nekem is fog.
Nem sok extremitással készültem szegény kölköknek, teszem hozzá, a néni sem lelkesedik az alternatív (értsd: nem frontális) módszerekért. Mindegy, így is lehet élni, egyszerűbb meg könnyebb, neki sikerült, talán nekem is fog.
Először szavakat kell szegmentálniuk (ez még az előző óra házija), utána szavakat csoportosítaniuk, ezt meg is beszéljük, végül kapnak egy üres ágrajzot, ami kitöltünk. Csábos!
2010. október 5., kedd
7.b, csütörtök 4.óra, latin
Mi imádtuk, de teljesen más volt, mint az eddigiek.
Címében latin, valójában a leghasznosabb óra egy elitgimiben: általános műveltség fejlesztése, fejtágítás. Az óra két részből áll, az elsőben olvasnak, a másodikban fordítanak.
Az olvasás részben egy rövid részletet olvas fel valaki a latin olvasókönyvből, majd megbeszélik, értelmezik az idegen szavakat. Az olvasót szólítja a tanár, a megbeszélésnél bekiabálnak. Ennek az osztálynak egyik felét láttuk előző nap angolon, az ott nem dolgozó gyerekek most aktívak voltak és érdeklődőek. Amit nem tudtak, megnézette a latin szótárban. Érdekes és hasznos okosságokról volt szó orvostudomány körében. A fordítás részben szótár segítségével egy latin forrást kell fordítaniuk (tárgyhoz kapcsolódóan választhatnak a könyvből 5-6 forrás közül), párokban, de hogy honnan szedik a latin tudást, az nem derült ki. Fordítás közben a néni szavakat kérdezett ki a felelni/javítani vágyóktól.
Ezt a tárgyat csak 6-7. évfolyamon tanulják,első évben kiselőadások vannak, másodikban kultúrtörténet és fordítás, 7. év végén pedig vizsgát kell tenni belőle.
Ami tetszett, az a téma, és a néni lendületes, humoros hozzáállása az osztályhoz, ami nem, az a bekiabálós alapzaj (viszont amíg olvasott valaki, néma csend volt). Az ilyen típusú ki-tudja-mire-lesz-még-jó-tudás szükségessége bennem is ambivalens érzéseket kelt, de ki tudja, hova kerül az a szegény kölök, nem árt, ha tudja, mire jó a pókháló, meg hogy a pirospaprika port téglaporral lehet dúsítani.
10. c, dupla órás irodalom dolgozat - 60 percig egyedül velem!
A néni előre jelezte, hogy ez fog történni, csak azt nem mondta meg, hogyan. Mivel ez most fontos (ha nem rögtön történelmi jelentőségű), és már úgyis le vagyok picit maradva (tudtuk, hogy ez lesz), előre veszem.
A lényeg: ott voltam hagyva 28 elvetemült tinivel legalább 60 percen keresztül egy teremben!
Borzalmas volt, meg jó is volt, de leginkább fura. Balassi témazárót írtak, egy vers teljes elemzése (három közül választható), amennyi a csövön kifér, előtte vázlat készítése. Amikor a néni kiment (nem, kilopózott!), mind felnéztünk, és konstatáltuk, hogy csak én maradtam velük. Rajtam kitört a pánik, ők pedig hátradőltek, mert a kistanár, mint olyan (de én mindenképpen), engedékeny. Így aztán csak a beszámolóm után derült ki, hogy sokkal erélyesebbnek kellett volna lennem, amikor szolidan megkértem őket, hogy a verseny tisztasága érdekében ne konzultáljanak. Egy kérdésre tudtam válaszolni, egy elől kitéretem, egy lapot adtam és egy csíkosat majdnem elvettem, mert nem tudtam, hogy szabad sorvezetőt használni... Így jártunk, de legalább a neveket megtanultam. A néni szerint szigorúbbnak kellett volna lennem, és megkért, hogy ne féljek, mert legközelebb (két hét múlva, te jó ég!) már másodszor megyek be, és az mindjárt nem az első találkozás lesz. Megnyugtató!
Tanulság: figyelni, rászólni, körbejárkálni, papírba belenézni, segíteni nem hátad fordítva, és fegyelem, fegyelem, fegyelem, különben megesznek.
A lényeg: ott voltam hagyva 28 elvetemült tinivel legalább 60 percen keresztül egy teremben!
Borzalmas volt, meg jó is volt, de leginkább fura. Balassi témazárót írtak, egy vers teljes elemzése (három közül választható), amennyi a csövön kifér, előtte vázlat készítése. Amikor a néni kiment (nem, kilopózott!), mind felnéztünk, és konstatáltuk, hogy csak én maradtam velük. Rajtam kitört a pánik, ők pedig hátradőltek, mert a kistanár, mint olyan (de én mindenképpen), engedékeny. Így aztán csak a beszámolóm után derült ki, hogy sokkal erélyesebbnek kellett volna lennem, amikor szolidan megkértem őket, hogy a verseny tisztasága érdekében ne konzultáljanak. Egy kérdésre tudtam válaszolni, egy elől kitéretem, egy lapot adtam és egy csíkosat majdnem elvettem, mert nem tudtam, hogy szabad sorvezetőt használni... Így jártunk, de legalább a neveket megtanultam. A néni szerint szigorúbbnak kellett volna lennem, és megkért, hogy ne féljek, mert legközelebb (két hét múlva, te jó ég!) már másodszor megyek be, és az mindjárt nem az első találkozás lesz. Megnyugtató!
Tanulság: figyelni, rászólni, körbejárkálni, papírba belenézni, segíteni nem hátad fordítva, és fegyelem, fegyelem, fegyelem, különben megesznek.
2010. október 1., péntek
Negyedik nap - mintha mindig is itt lettem volna
Olyan érzésünk volt, mintha már hónapok óta itt lennénk... szinte rutinunk van az órák helyének és tanárának felkutatásában. Ez így történik, csak a kezdők kedvéért. Az egyik táblázatban az osztályok órarendje van terembeosztással: I., a másikon a tanárok neve a tanítandó osztállyal: II. Először kitalálod, hogy melyik napon milyen órát vagy osztályt szeretnél megnézni és megkeresed az I. lapon, hogy hol van olyan. Jól megjegyzed, de legjobb, ha felírod. Odaballagsz a II. táblához és kikeresed, hogy a kiszemelt osztályt abban az órában ki tanítja. Felírod. És mivel előre be kell jelentkezned, megnézed rögtön a II. táblán, hogy mikor tudod a kiszemelt tanárt leghamarabb elkapni, vagyis mikor van legközelebb órája és kivel. Visszasomfordálsz az I. táblához, megnézed, hogy az az óra annak az osztálynak hol zajlik, felírod. Szünetben odasorakozol az ajtó elé és lesben állsz.
Szóval a hajtásnak köszönhetően már csak 6 extra órát kell hospitálnunk a saját néninken kívül!
Mindazonáltal elfáradtam. Tele vagyok élményekkel. Kicsit összeszedem magam, és megosztom. Sajnos sok órán nincs semmi kiemelkedően jó gyakorlat vagy módszer, de ahogy néztem (egy hospitáns óráján voltunk), bőven elég, ha figyelnek, amikor beszélek, és ettől nem jövök zavarba. (Se attól, hogy néznek, se attól, hogy szabadon beszélhetek....)
2010. szeptember 30., csütörtök
Honnan jön a fény...?
Mindenhonnan. Ezen gondolkoztam abban a tíz percben, amíg a suli előtt kávéval a kezemben fotoszintetizáltam.
Ez egy csupa-üveg iskola. Az 5-esek termének majdnem három oldala ablak. A patkó alakú folyosó két sarkán piramis üvegablak, a fény az auláig elér. A három szintes épület aulájában a tér amúgy is elég impozáns, bár nem szép a burkolat. Rácsos korlátok (nézzük el, nem ma tervezték...). Ha az aula hátterében elhúznák a függönyöket, akkor egyrészt látni lehetne a függöny mögötti kellékestárat, másrészt a 'folyosók' sem lennének túl sötétek. Á, így túl sok lenne a fény. Üdítő ilyen nagy világosságban tanulni - gondolom én. Rájuk fér ez a kis jókedv.
5.b, csütörtök 3. óra, angol
A szerdán látott cukiságok angolórája minden tekintetben lenyűgözött.
A házi javítása után egy könyvbeli szöveget olvastak, majd párbeszédet írtak, ez utolsó átcsúszott a köv. órára.
Az első gyakorlatot igen hasznosnak találtam: a házi felolvasása (interjú) majd el/felmondása füzet nélkül, végül megadott szinonim kifejezések segítségével 'saját szóval' elmondás.
A második jó gyakorlat a hangsúly gyakorlása volt: a néni mondta és közben mutatta a dallamot, végül a táblára felrajzolta. Utána előmondta, ismételték együtt és egyenként is.
A harmadik mondatfordítás volt, amelyben csak a tárgy jelzőit cserélgette, így begyakoroltatta a 'describe' igét és átismételtet a mutató és birtokos névmásokat (Írd le/mutasd be ezt a tanárt/a tanárodat/azokat a tanárokat/itd.).
Az utolsó, szinte rutinfeladatnak számított az interjú megírása, minél több korábban tanult szó felhasználásával. Munka közben folyamatosan körbe járkált és segített, ötletelt, néha szerintem többet is, mint kellett volna.
Általánosságban elmondható, hogy nagyon jó a kiejtésük, a néni szerint erre külön nagyon odafigyelnek.
Az első gyakorlatot igen hasznosnak találtam: a házi felolvasása (interjú) majd el/felmondása füzet nélkül, végül megadott szinonim kifejezések segítségével 'saját szóval' elmondás.
A második jó gyakorlat a hangsúly gyakorlása volt: a néni mondta és közben mutatta a dallamot, végül a táblára felrajzolta. Utána előmondta, ismételték együtt és egyenként is.
A harmadik mondatfordítás volt, amelyben csak a tárgy jelzőit cserélgette, így begyakoroltatta a 'describe' igét és átismételtet a mutató és birtokos névmásokat (Írd le/mutasd be ezt a tanárt/a tanárodat/azokat a tanárokat/itd.).
Az utolsó, szinte rutinfeladatnak számított az interjú megírása, minél több korábban tanult szó felhasználásával. Munka közben folyamatosan körbe járkált és segített, ötletelt, néha szerintem többet is, mint kellett volna.
Általánosságban elmondható, hogy nagyon jó a kiejtésük, a néni szerint erre külön nagyon odafigyelnek.
Csengő 2.
A becsöngetés jelző a Hair c. musical Aquarius c. számának első néhány taktusa. Ezt a felfedezést csütörtök reggel tettük Lucával.
12.x, szerda 5. óra, történelem
A bácsit ismertem gyerekkorom óta, de jó 10-15 éve nem találkoztunk, ennek ellenére örültünk egymásnak. Élvezetes óra volt a végzősökkel.
Az első rész, kb. fél óra a nem értett anyagra vonatkozó kérdések megválaszolásával telt (az előző hanyag óra hozománya), a második részben egy forrást elemeztek. Téma: tanácsköztársaság, Horthy működésének bevezetése.
Összességében jókat kérdeztek, a bácsi jól felelgetett rájuk. Masszív alapzaj, de lecsendesíthető. Nem nélkülözték a humort ("Bűnös városnak tartja Horthy Budapestet...") és az oltást (t:-Nos? d:-Nem tudom. t:-Magánál soha nem lehet tudni...).
Nagyon szimpatikus, hogy a bácsi nem foglalt állást Horthy működésével kapcsolatban, csak felvezette, hogy mennyire szélsőséges a megítélése. És hogy nem csak a román vagy orosz katonák fosztogattak visszavonuláskor. Surprise!
7.b, szerda 4. óra, angol
Döbbenten ültem végig az órát. Nagyon régen láttam már ennyire szétzuhant csoportot...
Az első két-három perc csak azzal telt, hogy eldöntsék, mennyi versszakot kellett kívülről megtanulni egy versből házi feladat gyanánt. Néhány felelő után 10 percig dolgoztak egy feladatlapon, amit közösen ellenőriztek, utána az óra maradék 12 percében a könyv két képe kapcsán a télről beszélgettek. A néni adott fordítandó házi feladatot és előbb befejezte az órát.
Több problémát láttam, az egyik, ami számomra is megfontolandó: a látótérből kiszorult gyerek feleslegesen van bent. Nyilván nem lehet 25 gyerekkel 45 percig szemkontaktust tartani, de mindenkire rá kell nézni néha, hogy ne érezze elhanyagolva magát (és hogy ne rendetlenkedjen, mint ahogy az itt is történt). Ezen az órán két kiszorult gyerek volt: egy kislány az első padban, aki látványosan unta a dolgot, és egy kisfiú, akiről a néni azt állította óra után, hogy autista hajlamú (akármit is jelentsen ez). Ez persze nem jogosítja fel arra, hogy hagyja rajzolgatni egész órán.
Felháborodásomat csillapította, hogy a néni nem győzött magyarázkodni óra után, sőt, másnap reggel szintén felhozta, mennyire nem szeret ezekkel a gyerekekkel dolgozni.
Egyébiránt nagyon tetszett, ahogy angolul beszélt, nem következetesen, de jó ritmusban fordította vagy nem fordította önmagát, az idegen szavaknak (sajnos nem volt sok) a fonetikus írását is a táblára véste.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)