Ördögi körök

Ha jobb lenne az oktatás, gyorsabban fejlődnénk - néha kellenek fontos, ám magyarok számára megoldhatatlan problémák felvetése, hogy teljen a papír és hogy ne feledkezzünk meg róluk.
Az állítással egyébként egyetértek, csak az állításokkal nem megyünk semmire. Szerintem a kulcsfogalom a motiváció, mind tanár, mind tanuló részéről. Miért is kéne tanulni egy ilyen országban? És főleg: mit? Miért kéne jól tanítani? És mit?
Bármennyi pénzt bele lehet invesztálni ebbe a projektbe: a tanárok nem lesznek felkészültebbek. Sok helyen az a tapasztalat, hogy nem lelkiismeretesek, egyszerűen slendriánok. A legszebb példa az érettségire való felkészítés: túl nagy idő-energia ráfordítás azért a kevés gyerekért. Amíg egy tanár ilyen szűk látókörről tesz tanúbizonyságot (csak a tananyag, csak a legfontosabbak, zanzásítva), addig a diákoktól sem várhat mást, főleg nem nyitottságot vagy érdeklődést, hiszen a java úgy sem fontos. Ekkor pedig elkezdődik az egymásra mutogatás, ne felejtsük el a szülőt, aki szintén nem egy motiváló-bajnok, és egyértelműen a tanár hibás, ha a gyerek nem tanul rendesen. Persze, ki mondta, hogy a nevelés a "ne böfögj ilyen hangosan"-ig tart. Beszéltük valamelyik nap egy ismerősömmel, hogy a saját gyerekét bárki nevelheti, másét csak papírral (ha arra adná szegény jólélek a fejét, hogy örökbe fogadjon bárkit is).
A vita természetesen értelmetlen, mert a felek (tanár-tanuló-szülő) meg vannak győződve a maguk igazáról, miközben a butaság szépen lassan szétterjed. Van szerencsém az Ügyvitel szakirány óráit látogatni, némi plusz kreditért. Olyan hallgatókkal találkozom, akik max. 2 éve érettségiztek és olyan tanárokkal, akik min. 5-10 éve tanítanak. Szép példája annak, amiről szó van: a tanár egy lebutított anyagot ad el, meglehetősen rosszul, színvonal semmi, a feladat nem nehéz, a csoport azonban mégsem vágyik valami másra, valami többre, mint egyelten kommunikációs modell ismertetésére fél órán át, amelyet egy korábbi órán már átbeszéltünk.

Az első órám: nyelvtan, szófajok

Holnap lesz az első órám - naná, hogy izgulok!
Nem sok extremitással készültem szegény kölköknek, teszem hozzá, a néni sem lelkesedik az alternatív (értsd: nem frontális) módszerekért. Mindegy, így is lehet élni, egyszerűbb meg könnyebb, neki sikerült, talán nekem is fog.

Először szavakat kell szegmentálniuk (ez még az előző óra házija), utána szavakat csoportosítaniuk, ezt meg is beszéljük, végül kapnak egy üres ágrajzot, ami kitöltünk. Csábos!

7.b, csütörtök 4.óra, latin

Mi imádtuk, de teljesen más volt, mint az eddigiek.

Címében latin, valójában a leghasznosabb óra egy elitgimiben: általános műveltség fejlesztése, fejtágítás. Az óra két részből áll, az elsőben olvasnak, a másodikban fordítanak.

Az olvasás részben egy rövid részletet olvas fel valaki a latin olvasókönyvből, majd megbeszélik, értelmezik az idegen szavakat. Az olvasót szólítja a tanár, a megbeszélésnél bekiabálnak. Ennek az osztálynak egyik felét láttuk előző nap angolon, az ott nem dolgozó gyerekek most aktívak voltak és érdeklődőek. Amit nem tudtak, megnézette a latin szótárban. Érdekes és hasznos okosságokról volt szó orvostudomány körében. A fordítás részben szótár segítségével egy latin forrást kell fordítaniuk (tárgyhoz kapcsolódóan választhatnak a könyvből 5-6 forrás közül), párokban, de hogy honnan szedik a latin tudást, az nem derült ki. Fordítás közben a néni szavakat kérdezett ki a felelni/javítani vágyóktól.

Ezt a tárgyat csak 6-7. évfolyamon tanulják,első évben kiselőadások vannak, másodikban kultúrtörténet és fordítás, 7. év végén pedig vizsgát kell tenni belőle.

Ami tetszett, az a téma, és a néni lendületes, humoros hozzáállása az osztályhoz, ami nem, az a bekiabálós alapzaj (viszont amíg olvasott valaki, néma csend volt). Az ilyen típusú ki-tudja-mire-lesz-még-jó-tudás szükségessége bennem is ambivalens érzéseket kelt, de ki tudja, hova kerül az a szegény kölök, nem árt, ha tudja, mire jó a pókháló, meg hogy a pirospaprika port téglaporral lehet dúsítani.

10. c, dupla órás irodalom dolgozat - 60 percig egyedül velem!

A néni előre jelezte, hogy ez fog történni, csak azt nem mondta meg, hogyan. Mivel ez most fontos (ha nem rögtön történelmi jelentőségű), és már úgyis le vagyok picit maradva (tudtuk, hogy ez lesz), előre veszem.
A lényeg: ott voltam hagyva 28 elvetemült tinivel legalább 60 percen keresztül egy teremben!
Borzalmas volt, meg jó is volt, de leginkább fura. Balassi témazárót írtak, egy vers teljes elemzése (három közül választható), amennyi a csövön kifér, előtte vázlat készítése. Amikor a néni kiment (nem, kilopózott!), mind felnéztünk, és konstatáltuk, hogy csak én maradtam velük. Rajtam kitört a pánik, ők pedig hátradőltek, mert a kistanár, mint olyan (de én mindenképpen), engedékeny. Így aztán csak a beszámolóm után derült ki, hogy sokkal erélyesebbnek kellett volna lennem, amikor szolidan megkértem őket, hogy a verseny tisztasága érdekében ne konzultáljanak. Egy kérdésre tudtam válaszolni, egy elől kitéretem, egy lapot adtam és egy csíkosat majdnem elvettem, mert nem tudtam, hogy szabad sorvezetőt használni... Így jártunk, de legalább a neveket megtanultam. A néni szerint szigorúbbnak kellett volna lennem, és megkért, hogy ne féljek, mert legközelebb (két hét múlva, te jó ég!) már másodszor megyek be, és az mindjárt nem az első találkozás lesz. Megnyugtató!
Tanulság: figyelni, rászólni, körbejárkálni, papírba belenézni, segíteni nem hátad fordítva, és fegyelem, fegyelem, fegyelem, különben megesznek.

11.a, kedd 2. óra, nyelvtan

Hamarosan...

10.c, péntek 5. óra, történelem

Hamarosan...

5.b, szerda 9. óra, angol helyettesítés

Hamarosan...

11.a, péntek 3-4. óra, irodalom

Hamarosan...

9.a, péntek 2. óra, német

Hamarosan...

10.c, péntek 1. óra, irodalom

Hamarosan...

6.a, csütörtök 9. óra, szolfézs

Hamarosan...

10.c, csütörtök 7. óra, angol

Hamarosan...

9.c, csütörtök 5-6. óra, irodalom

Hamarosan...

Negyedik nap - mintha mindig is itt lettem volna

Olyan érzésünk volt, mintha már hónapok óta itt lennénk... szinte rutinunk van az órák helyének és tanárának felkutatásában. Ez így történik, csak a kezdők kedvéért. Az egyik táblázatban az osztályok órarendje van terembeosztással: I., a másikon a tanárok neve a tanítandó osztállyal: II. Először kitalálod, hogy melyik napon milyen órát vagy osztályt szeretnél megnézni és megkeresed az I. lapon, hogy hol van olyan. Jól megjegyzed, de legjobb, ha felírod. Odaballagsz a II. táblához és kikeresed, hogy a kiszemelt osztályt abban az órában ki tanítja. Felírod. És mivel előre be kell jelentkezned, megnézed rögtön a II. táblán, hogy mikor tudod a kiszemelt tanárt leghamarabb elkapni, vagyis mikor van legközelebb órája és kivel. Visszasomfordálsz az I. táblához, megnézed, hogy az az óra annak az osztálynak hol zajlik, felírod. Szünetben odasorakozol az ajtó elé és lesben állsz.

Szóval a hajtásnak köszönhetően már csak 6 extra órát kell hospitálnunk a saját néninken kívül!

Mindazonáltal elfáradtam. Tele vagyok élményekkel. Kicsit összeszedem magam, és megosztom. Sajnos sok órán nincs semmi kiemelkedően jó gyakorlat vagy módszer, de ahogy néztem (egy hospitáns óráján voltunk), bőven elég, ha figyelnek, amikor beszélek, és ettől nem jövök zavarba. (Se attól, hogy néznek, se attól, hogy szabadon beszélhetek....)

Honnan jön a fény...?

Mindenhonnan. Ezen gondolkoztam abban a tíz percben, amíg a suli előtt kávéval a kezemben fotoszintetizáltam.

Ez egy csupa-üveg iskola. Az 5-esek termének majdnem három oldala ablak. A patkó alakú folyosó két sarkán piramis üvegablak, a fény az auláig elér. A három szintes épület aulájában a tér amúgy is elég impozáns, bár nem szép a burkolat. Rácsos korlátok (nézzük el, nem ma tervezték...). Ha az aula hátterében elhúznák a függönyöket, akkor egyrészt látni lehetne a függöny mögötti kellékestárat, másrészt a 'folyosók' sem lennének túl sötétek. Á, így túl sok lenne a fény. Üdítő ilyen nagy világosságban tanulni - gondolom én. Rájuk fér ez a kis jókedv.

5.b, csütörtök 3. óra, angol

A szerdán látott cukiságok angolórája minden tekintetben lenyűgözött.

A házi javítása után egy könyvbeli szöveget olvastak, majd párbeszédet írtak, ez utolsó átcsúszott a köv. órára.
Az első gyakorlatot igen hasznosnak találtam: a házi felolvasása (interjú) majd el/felmondása füzet nélkül, végül megadott szinonim kifejezések segítségével 'saját szóval' elmondás.
A második jó gyakorlat a hangsúly gyakorlása volt: a néni mondta és közben mutatta a dallamot, végül a táblára felrajzolta. Utána előmondta, ismételték együtt és egyenként is.
A harmadik mondatfordítás volt, amelyben csak a tárgy jelzőit cserélgette, így begyakoroltatta a 'describe' igét és átismételtet a mutató és birtokos névmásokat (Írd le/mutasd be ezt a tanárt/a tanárodat/azokat a tanárokat/itd.).
Az utolsó, szinte rutinfeladatnak számított az interjú megírása, minél több korábban tanult szó felhasználásával. Munka közben folyamatosan körbe járkált és segített, ötletelt, néha szerintem többet is, mint kellett volna.
Általánosságban elmondható, hogy nagyon jó a kiejtésük, a néni szerint erre külön nagyon odafigyelnek.

Csengő 2.

A becsöngetés jelző a Hair c. musical Aquarius c. számának első néhány taktusa. Ezt a felfedezést csütörtök reggel tettük Lucával.

12.x, szerda 5. óra, történelem

A bácsit ismertem gyerekkorom óta, de jó 10-15 éve nem találkoztunk, ennek ellenére örültünk egymásnak. Élvezetes óra volt a végzősökkel.

Az első rész, kb. fél óra a nem értett anyagra vonatkozó kérdések megválaszolásával telt (az előző hanyag óra hozománya), a második részben egy forrást elemeztek. Téma: tanácsköztársaság, Horthy működésének bevezetése.

Összességében jókat kérdeztek, a bácsi jól felelgetett rájuk. Masszív alapzaj, de lecsendesíthető. Nem nélkülözték a humort ("Bűnös városnak tartja Horthy Budapestet...") és az oltást (t:-Nos? d:-Nem tudom. t:-Magánál soha nem lehet tudni...).

Nagyon szimpatikus, hogy a bácsi nem foglalt állást Horthy működésével kapcsolatban, csak felvezette, hogy mennyire szélsőséges a megítélése. És hogy nem csak a román vagy orosz katonák fosztogattak visszavonuláskor. Surprise!

7.b, szerda 4. óra, angol

Döbbenten ültem végig az órát. Nagyon régen láttam már ennyire szétzuhant csoportot...

Az első két-három perc csak azzal telt, hogy eldöntsék, mennyi versszakot kellett kívülről megtanulni egy versből házi feladat gyanánt. Néhány felelő után 10 percig dolgoztak egy feladatlapon, amit közösen ellenőriztek, utána az óra maradék 12 percében a könyv két képe kapcsán a télről beszélgettek. A néni adott fordítandó házi feladatot és előbb befejezte az órát.

Több problémát láttam, az egyik, ami számomra is megfontolandó: a látótérből kiszorult gyerek feleslegesen van bent. Nyilván nem lehet 25 gyerekkel 45 percig szemkontaktust tartani, de mindenkire rá kell nézni néha, hogy ne érezze elhanyagolva magát (és hogy ne rendetlenkedjen, mint ahogy az itt is történt). Ezen az órán két kiszorult gyerek volt: egy kislány az első padban, aki látványosan unta a dolgot, és egy kisfiú, akiről a néni azt állította óra után, hogy autista hajlamú (akármit is jelentsen ez). Ez persze nem jogosítja fel arra, hogy hagyja rajzolgatni egész órán.

Felháborodásomat csillapította, hogy a néni nem győzött magyarázkodni óra után, sőt, másnap reggel szintén felhozta, mennyire nem szeret ezekkel a gyerekekkel dolgozni.

Egyébiránt nagyon tetszett, ahogy angolul beszélt, nem következetesen, de jó ritmusban fordította vagy nem fordította önmagát, az idegen szavaknak (sajnos nem volt sok) a fonetikus írását is a táblára véste.

5.b, szerda 2. óra, irodalom

A ötödikesek végtelenül cukik, a bácsijuk nem különben!
Rengeteget kellett fegyelmezni, hintázókra, bekiabálókra rászólni - nyilván, elég nehéz nekik, most kezdték. Házi feladatként mesét kellett írniuk megadott szavakkal, és nagy örömmel olvasták fel. Nem mindegyik lett jó, volt, amelyiken csak az írója kacarászott. (ő viszont jót) Megbeszéltek néhány mesei elemet és a szerkezetet (átgondolt, íve van, itd.), az elrejtendő szavak valós elrejtését, előadhatóságot.
Félidőben előkerült a tankönyv a Csalimesével, aminek a mintájára írniuk kellett egy frappáns lezárású mesécskét. A lezáráson volt a hangsúly, nem mindenkinek jött össze. Az egyik kisfiú meséjében a lovag kibékült a sárkánnyal - olvadoztam.

11.a, kedd 7. óra, fakultáció

Ez a kölkök számára volt jó, én percenként az órámra néztem.
Az oktv-re készülő néhány diákkal vette át a néni a szófajokat. Meglepő újdonságokat mondott néha nekik. A már említett színvonalat megint csak jól megnézhettem. Magas.

10.c, kedd 4-5. óra, irodalom

Balassi néhány versét tárgyalták két órán, kis szünettel.
Jelentés után írtak valami röpdolgozat szerűt - óra után derül ki, hogy ez egyrészt az anyag önmaguk számára való átismétlése miatt fontos, másrészről ezek felolvasásából lesz a felelet (meg kép a néninek, hogy hol tartanak), sajátjuk, nem szedi be senki. Ma egy előre felkészült és "véletlenül" felszólított fiú felelt. Nagyon jó volt, a többiek is pozitívan véleményezték. A kölkök egész órán jók voltak, egyszer szólalt meg egy telefon, mérsékelt érdeklődést mutattak a téma és a néni iránt.
Bár ugyancsak frontális munka volt (pontosabban: a néni kérdezett, ők válaszolgattak), különösen tetszett, hogy a verset mint beszédet is elemezték. A néni a folyamatokat rajzolta a táblán (nem nyomta meg a krétát, az biztos). Megbeszélték a főbb stílusjegyeket, a végvári parardoxont, az istenes versek pozícióit, a pátoszt, az iróniát, a nem értett kifejezéseket, összességében jól. (más kérdés, hogy engem nem hozott lázba)

Csengő

Megszokhattuk, hogy az iskolák különböző alternatív csengőhangokkal próbálják feldobni az ember életét. Itt egy szerencsétlen gépdallamocska jelzi az időt négyszer egy órában: becsöngetés jelző egy perccel a becsöngetés előtt, becsöngetés, kicsöngetés előtti jelző a kicsengő előtt három perccel, kicsengő. Második nap, a mosdóban kis híján szívbaj kaptam, amikor meghallottam a kicsöngőt, mert elfelejtkeztem róla. Egy tavalyi iskolában egy híres kortárs zeneszerző gépzongora-dallamára volt ki-és becsöngő, az picit lágyabban hangzott. Biztos jobb ez - legalábbis nem olyan rideg.

11.a, kedd 2. óra, nyelvtan

A nénink nem ígért nagy élményeket, és igaza lett.
A kölkök a 11. év végén vizsgát tesznek nyelvtanból, ezért egész évben erre készülnek. Van egy napra lebontott tétellistájuk: egy óra egy-két tétellel. Ezt otthon kell kidolgozniuk és itt előadniuk az előző évek jegyzetei alapján. Az előadás egyben felelet, jegyet kapnak rá. Praktikus, hasznos, mindazonáltal végtelenül unalmas.
Extremitása, hogy a többiek véleményezhetik az előadást több szempontból, kiegészíthetik, megbeszélhetnek kérdéseket.
Számomra új volt a 'domesztikált szöveg' kifejezés és a nyelvújításban felújított -g képző, de bizonyára tanították egyetemen... a színvonal mindenesetre magas.
Az óra a könyvtár melletti olvasóban volt, szigorúan frontális munka, inkább bágyadt, mint oldott hangulatban. Néha hallottam, ahogy korog a gyomrunk.

Első nap, első élmények - közelítés a világ végéhez

Ez bizony tegnap volt, de aggodalomra semmi ok, én úgy érzem, mintha három hete lett volna.
Nos, ez így történt.
Mivel nem bíztam magamban, és nem akartam elkésni erről az első konzultációról ebből a falu széli intézményből, már fél 8-ra ott voltam a suli előtt ( és így jutott idő kényelmesen megkávézni az utolsó előtti fillérjeimből).
Az ajtóban összefutottam egy nagyon fontos nénivel (akiről természetesen akkor még nem tudtam, hogy nagyon fontos, de hamar ki fog derülni, várjatok csak), aki útba igazított - lányos zavaromban ugyanis elfelejtettem a vezetőtanárom nevét...
Végül megtaláltam, befutott a hallgatótársam is, akit hívjunk ez után Lucának. (De csak mert nem ez a neve, és hogy ne reklamáljon senki.)
Hamar kiderült, hogy fogalmunk sincs, mi fog történni, a nénit meg éppen nem érdekli, úgyhogy elkísértük egy napjára.

Először mesélt egy kicsit az iskoláról, röviden próbálom összeszedni.

• Más iskoláktól eltérően itt pl. sajátos viselet van: benti papucs (tanároknak is), köpeny (felső tagozatban), mellény (gimiben, minden évfolyamnak más színű, lányok-fiúk más mintával). Ez alatt persze bármit lehet viselni, szóval nem láttam különösebb okát. A 'színes' mellények alatt szürke, sötét kék, bordó és fekete színeket kell érteni, a minta piros tulipán és szegfű, elvileg a tulipános a fiúké, de össze-vissza hordják. Ennek megfelelően mindenkinek van szekrénykéje.
• A büfés néni kedves - állítólag, ez két zsemle megvásárlása alatt nem derült ki.
• A legfontosabb a tanári mosdó - tényleg az, csak oda járok ez után.
• Az iskola 3 szintes, vannak saját meg szaktermek is, de pl. 11-12. évfolyamon már nincs saját termük, vándorolnak. Először eltévedtem, ma délutánra viszont már a tornateremhez is lemerészkedtem! A termek nem különösebben megkapóak, a padok viszont mindenütt újak. Ma az 5.b-ben voltam kétszer: a terem végében játszószőnyegek vannak, meg szekrények, csomó játékkal.
• Jó könyvtáruk van, amit használnak a diákok.
• 9 órájuk lehet egy nap! Elég sokkoló, hogy sokszor 8-tól 15.45-ig bent vannak a suliban. Igaz, ezeknek az óráknak egy része fakultáció, szakkör vagy a kicsiknél napközi-szerű házi feladat megoldó foglalkozás. Szeptikus vagyok az ilyen típusú diákélettel kapcsolatban, hiszen az oktv-re készülés messze nem móka-kacagás.
  

Amit senki nem mondott el, de ma világossá vált: az integráció szót ismerik, csak nem akarnak tudomást venni róla. (erről később)
Ami még fontos: két ismerős bácsival is összefutottam, akik felismertek, ma hosszabban beszélhettünk. Van egy nagy darab szerencse!

Végül a 10.c. osztályt kaptam meg, melynek az osztályfőnöke az a tündéri néni, aki besegített az épületbe! Nyelvtanból a szófajokat, irodalomból a barokkot fogom tanítani, reszkessetek.

Egyelőre ennyit a bevezetésnek, most lássuk, miket láttunk, hogy okulhassunk belőle!